"Amikor Györgyöt történelmi személyként fogadjuk el és méltatjuk, a Lydda Dioszpoliszban (Palesztina) régtől meglévő kultuszának bizonyságaira hivatkozva tesszük ezt. Ugyanakkor világosan elhatároljuk magunkat legendás szenvedéstörténetétől, amelynek eredete visszanyúlik az 5. század elejéig, és különféle változataival megtéveszti az utókor ítéletét." írja a szentek életét feldolgozó kötetében Diós István.
Nem titok, hogy első sörünket Szent György és a köré felépült mítikus legenda inspirálta azon puszta ténynél fogva, hogy alapítóink és tulajdonostársaink között sokan vannak, akik Krisztus szegény Lovagjainak Rendjében egyházi fogadalom és avatás révén lovagként szolgálnak, és nekik, nekünk Szent György a lovagrendi társvédőszentünk (lásd bővebben: Non nobis Domine). Ugyanakkor az is indokolta a névválasztást, hogy György tisztelete a keleti egyházakból ered és van ország is, mely az ő nevét viseli (Georgia), amely abban a Kakázusban van, amely a sárgabarack brandy hordót adta nekünk, melyben e nedűt érleltük.
Vissza Szent Györgyre: annyi történelmileg biztosnak tekinthető, hogy György a konstantini fordulat beköszöntése előtt halt vértanúhalált Krisztusért Lyddában. Tiszteletének rendkívüli elterjedtségével magyarázható, hogy vértanúsága körülményeit oly sok legendás elemmel tarkították.
Lydda neve nemsokára Georgiopoliszra változott, s volt egy Györgynek szentelt bazilikája. Szíriában a 4. századtól találunk György- templomokat, Egyiptomban mintegy 40 templom és kolostor, Ciprus szigetén pedig még hatvannál is több szentély viseli a nevét. Konstantinápolyban maga Konstantin építtetett templomot a szentnek.
Rómában már az 5. századtól volt saját temploma, Itália többi részében körülbelül egy évszázaddal későbbi tiszteletét lehet igazolni. Tours-i Szent Gergely azt állítja, hogy Galliában még ereklyéit is tisztelték, és a Merovingok ősatyjuknak tekintették. Mainzban Sidonius püspök építtetett a szentnek egy bazilikát, amelyre Venantius Fortunatus készített föliratot. Angliában és Skóciában már az angolszász időkben meglehetősen nagy tekintélye volt szentünknek. Meg kell azonban azt is állapítanunk, hogy György tisztelete Európában a középkorban volt a legerősebb: mint általában a lovagok oltalmazója és a zarándokok meg a német lovagrend védőszentje kiemelkedő helyen állt. Rövid ideig a Dardanellák is az ő nevét viselték.
Különösképpen nagy volt György tekintélye a középkori Angliában. Szent György azonban a középkorban sem kizárólag a lovagi és nemesi rend szentje, hanem egyúttal az egész népé is mint segítőszent. Mint olyan szentnek, aki oltalmába fogadott lovagokat, katonákat és parasztokat egyaránt, el kellett tűrnie, hogy nemcsak a harcos hit veszedelmeiben kérték közbenjárását és segítségét, hanem olyan emberi bajokban is, amilyen a szifilisz, a kígyómarás, a pestis és a lepra.
Bernat Martorell (1390-1452), "Szent György és a sárkány" / “Saint George and the dragon” (fotó: Public Domain)
A fennmaradt forrásokban Szent Györgyöt gyakran fegyverzetben, lóháton és mozgalmas jelenetben ábrázolják, ahogy megküzd egy szárnyas szörnyeteggel. Mítikus legendája szerint volt egy sárkány, aki mérgező leheletével tartott rettegésben egy egész várost és annak népét, minden nap áldozatot követelve az emberektől. A város népe eleinte bárányokat vitt a sárkánynak a tó melletti barlangjához, ahol lakott, hogy megkímélje őket a terrortól. A szörnyeteg étvágya azonban idővel csak nőtt és nőtt, így a város kénytelen volt embereit feláldozni a megmenekülésért cserébe, akiket sorshúzással választottak ki (azzal kapcsolatban különböző változatokkal találkozni a leiratokban, hogy a sárkány végül ráunt az állatokra vagy épp a város nem tudott több bárányt adni már).
Egy nap, a sors szerencsétlen fordulatával pont a király lányára került a sor, hogy a szörnyű fenevad áldozata legyen. György, aki ekkor épp átutazóban volt e környéken lóháton, meghallotta a lány keserves sírását a barlang mellől és odavágtatva egyből a segítségére sietett. Megküzdött a sárkánnyal és legyőzte a szörnyeteget, így megmentve a hercegnőt és a várost is – innen kapta később a ,,Sárkányölő" megnevezést.
Antonio Cicognara (1480-1500 után), "Szent György és a hercegnő" / “Saint George and the princess (fotó: Public Domain)
Úgy tartják, hősies tette után György elutasított minden neki adni kívánt ajándékot és inkább szétosztotta azokat a szegények között, ami tanulságként az emberséget, az alázatot és a nagylelkűséget teszi jelképpé az utókor számára. Szent György és a sárkány legendája napjainkra a bátorság és a hit szimbóluma lett, egyben a Jó rossz felett aratott győzelmének jelképe is.
Gustave Moreau (1826-1898), "Szent György és a sárkány" / “St. George and the dragon” (fotó: Public Domain)
Ha Téged is inspirál Szent György és szívesen megízlelnéd az oltalmába ajánlott Kincsünket akkor meg tudod rendelni a webshopon keresztül IDE KATTINTVA.